Pár magányos óra

Pár magányos óra

Pár magányos óra

Azon kapom magam,
Csendes egymagamban,
Mosolyogva nézlek,
Ahogy felidézlek.

Könnyet ejt a szemem,
Úgy hiányzol nekem,
Te mindenkor kedves
Édes feleségem.

Pár magányos óra,
Mely elválaszt tőled,
S nem tűnnek soknak,
Most mégis gyötörnek!

Bár mondtam már százszor,
De még nem elégszer,
Hogy nélküled lennem
A legrosszabb kényszer!

 

2017.09.06

Print Friendly, PDF & Email

Kattintson egyet, hogy mennyire tetszett:

Kattintson a csillagokra!

Arány: 5 / 5. Értékelték: 3

Még nem szavazott senki 🙁 Legyen Ön az első 🙂

Köszönjük, hogy értékelte a bejegyzést!

Lentebb görgetve újabb olvasnivalókat talál!

A szerzõ köszöni, hogy olvasta szerzeményét! Ha tetszett, ossza meg másokkal és hívja meg ismerõseit, hogy legyenek õk is az oldal kedvelõi.

Figyelmébe ajánljuk: