Még

Még

Még

Ilyen érzés egyedül maradni, nélküle!

Még csak most indultál,
Máris úgy hiányzol!
Kezdetét veszi az
Emésztő magányom.

Még érzem a csókod
Esdeklő ajkamon.
S őrzöm a nyomát,
Sokáig akarom!

Még mindig hallom a
Szerelmes hangodat,
Mielőtt az ajtót
Kénytelen becsuktad!

Még most reménykedem,
Visszatérsz karomba,
S hogy velem leszel,
Nem pedig máshol ma!

 

2017.04.07.

Print Friendly, PDF & Email

Kattintson egyet, hogy mennyire tetszett:

Kattintson a csillagokra!

Arány: 5 / 5. Értékelték: 5

Még nem szavazott senki 🙁 Legyen Ön az első 🙂

Köszönjük, hogy értékelte a bejegyzést!

Lentebb görgetve újabb olvasnivalókat talál!

A szerzõ köszöni, hogy olvasta szerzeményét! Ha tetszett, ossza meg másokkal és hívja meg ismerõseit, hogy legyenek õk is az oldal kedvelõi.

Figyelmébe ajánljuk: