Aranylakodalom

Szüleim ötvenedik házassági évfordulójának alkalmából született köszöntővers.

Ötven éve történt, ezen a szép napon
Az, amiből lett ma aranylakodalom.
Egy fess ifjú legény, és egy bájos leány
Elindult az élet közös, rögös útján.

Hamarosan jött is már az első gyermek,
Ez a rendje módja a házaséletnek.
Pár esztendő múlva boldogságuk megnőtt,
Született egy újabb, nevelhettek kettőt.

Szűkösen, de mégis jókedéllyel voltak,
Éjt nappallá téve gondoztak, dolgoztak.
De, hogy a családnak legyen bőven helye,
Belevágtak a nagy fészeképítésbe.

Egy szoba állt készen, mikor odamentek,
Saját otthonukban nyugalomra leltek.
Szorgos munkájuknak meglett eredménye,
Felépült a házuk, életük kényelme.

S, amikor végre révbe értek volna,
A változó világ mindezt elrontotta.
Költözködni kellett messzebbre és másba,
Nem volt a családnak, már más választása.

Szűkös évek jöttek, és a nehézségek,
Úgy tűnhetett soha nem érnek majd véget.
Boldogulni, enni, valamiből élni
Az új rendszer szerint rosszabb, mint a régi.

De az Isten őket, soha el nem hagyta,
Azt, mi szükséges volt nekik eljuttatta.
Ezalatt az első utód felnőtté vált,
Külön útra lépett, vak szerencsét próbált.

Hamarosan látszott ennek fejleménye,
Nagyszülőkké váltak, szívük örömére.
Bár a gondok, bajok ettől nem múltak el,
Jóllakni nem lehet csak a szeretettel.

Érkezett a jó hír, munka van a gyárban,
Gyöngyszemre leltek az ifjú nagypapában.
De a nagymamának is meg lett a helye,
Rátalált a betegsorsú gyermekekre.

Visszatért az utód, az unokát hozta,
Nem alakult túl jól az Ő külön útja.
S, hogy az örömök ismét frissüljenek,
Született egy újabb szép unokagyermek.

A nagyszülők mindent megtettek, mit tudtak,
Éjt nappallá téve keményen dolgoztak.
A második utód próbált kirepülni,
De egyedül nehéz volt akkor megélni.

Hiányozni kezdett nekik a szabadság,
Egy olyan hely kellett, ahol meg is kapják.
Vettek egy kis földet, gyümölcsöst, s tanyát,
Állataik voltak azok, akik lakták.

Sok időt töltöttek fenn a hegy tetején,
A várostól távol, a természet ölén.
A család is néha velük tartott oda,
Az volt a szívüknek igazi otthona.

Legendává lettek munkahelyeiken,
Elismerést kaptak szinte minden szinten.
A második utód megtalálta helyét,
Nem repült messzire, bekötötték fejét.

Ahogy közeledett a nyugdíjas korszak,
Nyűgként álltak neki a feladatoknak.
Átadták hát szépen a staféta botot,
Élnek felhőtlenül nem ismernek gondot.

Örömük a mában gyermekeikben van,
És a felnőtté vált jó unokáikban,
Szeretettel mondjuk és köszönünk mindent:
Éltesse az Isten még sokáig Őket!

2023.06.30.