Már ennyien látogattak meg minket:

Szavazás

Hogyan értesültél erről az oldalról?

Kedvelőink

Banneradatok

Nekrológ

Mint József Attila

Kategória: 
Mint József Attila

 

Amióta fű terem,
Gyönyörű szép szívemen,
Nyughatatlan figyelem,
Mit műveltek idelenn!

Nem sok minden változott,
Ami jó, az átkozott!
Ami rossz, az pártfogolt!
Ahogy az már megszokott.

Zavar ez a vélemény?
Azt gondolod túl kemény!
Nézz csak körbe! Ez a tény!
A költészet ünnepén.

Amikor is köszönöm,
Egyedüli örömöm,
Verseimbe öltözöm,
Lelketekbe költözöm.

 

2016.02.25.

 

Értékelje a verset, hogy mennyire tetszett: 
Átlag: 4.6 (7 szavazat)

Búcsú nélkül

Kategória: 
Búcsú nélkül
Versbarátunk emlékére

 

Búcsú nélkül távozott a versek jó barátja,
Belehalt egy ismeretlen rosszindulatába!
Jó szándékú létezését azzal viszonozta,
Hogy a szíves miben létét, mélybe taszította!

Ki is volt Ő valójában, eldöntheted magad!
Úgysem mondja meg senkiről név vagy holmi adat.
Csak az számít, hogy éreztél, mikor feléd fordult,
Olykor talán szemeidből könnyed is kicsordult.

Őrizzük, mit hátra hagyott, emlékezzünk arra,
Éltessük az örökségét, ahogy Ő akarta!
Terjesszük a szép verseket szerte a világban,
Leljük meg a testvéreink többi versbarátban!

 

2015.04.22.

 

Értékelje a verset, hogy mennyire tetszett: 
Átlag: 5 (1 szavazat)

Az Arcádiai

Kategória: 
azarcadiai

 


Kilenc hónap után
Ölelhette fiát,
Kedves édes anyja,
Csokonai Vitéz Mihályt!

Tudni vélte róla
Himnuszunknak atyja,
Ő a Magyar költők
El nem ismert nagyja!

Szerelmes szóval szólt
Szép Lilla szívéhez,
Nem fűzte bizalmát
A csalóka reményhez.

Hitt a földi létnek
Halandóságában,
Hallhatatlan lélek,
Túlvándorlásában.

Debrecenben álla
Földi maradványa,
Ahol ottan járva,
Még Petőfi is látta!

Kilenc hónap alatt
Szülte meg a halál!
Arcádiában élt,
Csokonai Vitéz Mihály!

 

2014.09.06.

 

Értékelje a verset, hogy mennyire tetszett: 
Átlag: 3.7 (5 szavazat)

Séta

Kategória: 
Séta (vers Latinovits haláláról)
Ez a vers, Latinovits Zoltán utolsó lehetséges gondolatait kívánja elmondani.

 

Az acélút mellett füstölgök, sétálok,
Magamban beszélek, magamon túl járok.
Csábító sínpárok hallgatnak végtelen,
Rágyújtok még egyre, álmatag képtelen.

Gondolkodom vélük milyen az ő sorsuk,
Mennyi jót és rosszat mér az ember rájuk.
Múlatják az időt, külön-külön tűrnek!!
A végtelenbe tartva, amott egyesülnek.

A vastáltos dobol, hallom, ahogy lüktet,
Próbatétel lohol, egy másikat küldtek,
Zajosan elsuhan az újabb feladat,
Felnyögnek, felsírnak kerekei alatt.

Ezek vagyunk mind, zakatolnak rajtunk,
S ha ezt kibírjuk, magunknak maradunk.
Minek is maradjak, kérdem, s felelek,
Tovább, ha bírom is, nekem úgyse kellek.

Mit kezdjek magammal, mit kezdjek másokkal,
Minek is törődni a ködszurkálóval.
Szeret is, érez is, akkor is hiába,
Feladta önmagát igaz valójába.

Kisírta, nevette, ki olvasta magát!?
Elszívta, elmondta, eladta önmagát!
Felélte, leélte széttépte belsejét,
Marja az öntudat szánalmas életét.

Sohasem tettettem, játszottam, mímeltem,
Jó magyar szívemből ontottam szerepem!
Be kell, hogy fejezem elpusztításomat,
Nincs ok, mi terheljen ezért majd másokat.

Nem vagyok ám hülye, tudom mit csinálok,
Gyötrelemből elég! Véggel szembe állok.
Hallom is a hangját, fütyül már a nóta,
Bátorság bajtársam színpadra fel koma.

Rágyújtok köztetek csábító sínpárok,
Megkopott lelkemmel más világba szállok.
Értelek tégedet Attila barátom,
Dobogó paripát, utadat választom.

Föltartom kezeim végső ellenségnek,
Egyetlen megváltó megsemmisülésnek.
Utolsó jelenés jön, a befejező,
Megadom magamat, ő a leleplező!

 

2012.10.15.

 

 

Értékelje a verset, hogy mennyire tetszett: 
Még nincs értékelve

Mennyi

Kategória: 
Mennyi
Elgondolkodtam rajtuk, rajtunk.

 

Mennyi verset ír egy költő
élete során.
Mennyi setét sírt betöltő,
ideje korán.

Mennyi sort rótt rímfaragó,
évei alatt,
Mennyi bort bont hajtogató,
szellemi falat.

Mennyi évet összegyűjtő,
homloka mögött,
Mennyi szavat összegyűr ő,
kezei között.

Mennyi tollból tintafolyó,
papír rostjain,
Mennyi korból visszaszóló
eszmetársaim.

 

2012.09.04.

 

Értékelje a verset, hogy mennyire tetszett: 
Még nincs értékelve

Garas nélkül

Kategória: 
Egy Garas nélkül

 

Mélyen tisztelt közönség,
Az előadás véget ért,
Főszereplő jelenség,
Végleg nyugovóra tért.

Magyarország színésze,
Emléke él örökké,
Soha sem lesz feledve,
Szerepe mind önöké.

Hőn szeretett publikum,
A fellépésnek vége!
Elfogyott az Unikum,
Egy jobb korszak jelképe.

Kialudt a színpad fénye,
A függöny már legördült,
Nagyérdemű nézőtérre,
A láthatatlan csend ült.

Itt állunk a Garas nélkül,
Ő fenn ragyog az égen,
Jegyet vennénk fizetségül,
Csak lent lássuk, mit régen.

 

2012.02.04.

 

Értékelje a verset, hogy mennyire tetszett: 
Átlag: 5 (4 szavazat)

Bejelentkezés